Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Aki megannyi küzdelem után jutott fel a csúcsra, aki ismeri az igazi küzdelmet, amit mindig önmagával vív meg az ember, aki érezte már, mekkora alázat kell ahhoz a teljesítményhez, amit mások csodálnak vagy épp irigyelnek, és aki átélte már azt a felelősséget, amit csak akkor ismer meg az ember, amikor azzal szembesül, hogy teljesítménye messze túlmutat önnön személyiségén, az tudja, hogy a hit csakugyan hegyeket mozgat meg, hogy a tudás egész világok átformálására képes, hogy az akarat elérhetővé teszi az álmokat, és hogy az igazi tehetség mindig utat talál a kiteljesedésre.
A mai napon két olyan embert köszöntünk, egy kiváló hölgyet és egy kiváló professzort, akik bár más-más pályát futottak be, mégis, alighanem mindez közös élményük lehet.
Két olyan, a maga területén maradandót alkotó embert, akinek személyes példája, minden honfitársunk közös megbecsülésére méltó teljesítménye fontos üzenetet közvetít számunkra. Azt az üzenetet, hogy egy nemzet nagysága valójában a nemzetet alkotó polgárok kiválóságában rejlik. Abban a kiválóságban, amit csakis a becsülettel elvégzett munka nyújthat az embernek. Mindabban, amit csakis az a megelégedés nyújthat, amit azok érezhetnek, akik úgy hajtják álomra fejüket, hogy tudják, minden tőlük telhetőt megtettek annak a küldetésnek a teljesítéséért, amit a teremtő reájuk bízott.
Egerszegi Krisztinát olyan embernek ismerem, aki magyarok millióinak szerzett megannyi örömöt és közös büszkeséget, amikor felejthetetlen sikerei előtt a magyar himnusz hangjaival tisztelgett a világ.
Ahogy a laudációban hallottuk, ő a XX. század egyik legnagyobb magyar sportolója, örökös bajnoka. Életútja mindannyiunk számára tiszteletet parancsoló. De alighanem a mi összes örömünk sem ér fel azzal a boldogsággal, amit gyermekei születésekor édesanyaként érzett.
Sokféleképp állhatunk fel az életnek nevezett dobogó legfelső fokára. És aki ott áll, az azt is tudja, hogy nemcsak az eredménye van aranyba foglalva, hanem az az út is, amely sikeréhez elvezetett.
Lámfalussy Sándor professzor úr teljesítményének elismeréséhez is könnyű méltató szavakat találni. A maga területén ő is megannyi csúcsot hódított meg. Semmi túlzás nincs abban, amikor kimondjuk, magyar emberként létrehozott életműve Európa és a világ pénzügytörténetének része.
Amire munkája során vállalkozott, és aminek létrehozásában sikerült történelminek mondható feladatot és felelősséget vállalnia, az a modern kor egyik legizgalmasabb, legnagyszerűbb, legbátrabb, legösszetettebb kezdeményezése. Az Európai Unió közös pénzének megteremtése és bevezetésének sikere új távlatokat nyitott nemcsak Európa, hanem a világ gazdaságtörténetében is.
A sors érdekes játéka, hogy úgyszólván egymás szomszédságában születtünk, ő Kapuvárról indult, én pedig Csornáról. Brüsszel pedig mindkettőnk életében fordulópontot jelentett, mielőtt itt találkoztunk volna a Sándor-palotában.
Kedves Egerszegi Krisztina, sokszoros olimpiai és világbajnok úszónk, és tisztelt Lámfalussy Sándor Professzor Úr!
Önök a mai napon egy olyan történelmi rend birtokosává válnak, amelyet egykor Mária Terézia alapított nemzetünk iránti tiszteletből. Az 1764-ben, azaz csaknem 250 esztendővel ezelőtt alapított Szent István Rend jelmondata így szól:
Publicum meritorium praemium.
Azaz a köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma.
Ez a legmagasabb állami kitüntetés, amelyet magyar ember kaphat.
Mégis, amikor ezt a rendet átnyújtom Önöknek, annak tudatában teszem, hogy még ez is csak szerény jutalma mindannak, amit Önök közösségünkért, hazánkért, magyarságunk jó híréért tettek.
Kívánom, hogy az Önök példája és emberi teljesítménye lelkesítse mindazokat, akiknek a jövőben adatik meg, hogy hazánk jóhírét olyan magasra emeljék, mint ahogy Önök tették.
Valamennyi honfitársunk nevében gratulálok Önöknek! Szívből köszönöm teljesítményüket!